Amikor valakiben felmerül a gondolat, hogy klinikai szakpszichológus segítségét kérje, akkor jó eséllyel egy olyan élethelyzetben vagy állapotban van, amit bár próbált saját erejéből megoldani, ez nem vezetett eredményre, nem történt érdemi javulás. Lehet, hogy nem is teljesen érti a személy, mi történik vele, miért kínozzák negatív érzelmek és nyomasztó gondolatok. Lehet az is, hogy tudja, mit kellene tennie annak érdekében, hogy javuljon a helyzete, de valami belül visszatartja attól, hogy megtegye a szükséges lépéseket.
Az egyik fő motiváció, amikor valaki klinikai szakpszichológushoz fordul, hogy a szakember segítsen neki jobban megérteni saját magát, azt, hogy mi van vele, mi a baj. Ezzel együtt pedig természetesen jelen van a gyógyulás iránti igény, hogy a pszichológus támogassa őt abban, hogy megszűnjenek a tünetei és megszabaduljon ettől a nyomasztó állapottól.
Az alábbiakban áttekintjük, hogy a klinikai szakpszichológus milyen kompetenciákkal és szaktudással rendelkezik, és ennek megfelelően miben és hogyan tud segíteni.
A klinikai szakpszichológus képzettsége és kompetenciája
A klinikai szakpszichológusok abban különböznek a nem szakpszichológus kollégáktól, hogy a pszichológus diploma megszerzését követően elvégeztek egy szakvizsgával záruló, négy éves egészségügyi felsőfokú szakképzést, amely jogosulttá tette őket a különböző mentális problémák diagnosztizálására és pszichológiai módszerekkel történő kezelésére.
A klinikai szakpszichológusok képzése az orvosokéhoz hasonló felépítésű: az általános orvosok képzési ideje hat év, és ezután lehet szakosodni: például sebész, belgyógyász vagy pszichiáter szakorvossá válni. A pszichológus diplomát öt év alatt lehet megszerezni, a három éves alapképzés (BA), majd a kétéves mesterképzés (MA) elvégzésével. Ezután válik lehetségessé a szakosodás. A mesterfokozatú végzettséggel rendelkező pszichológusok többféle szakképzés közül választhatnak, melyek egyike a négy éves klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus szakképzés. A klinikai szakpszichológus képzés során a szakpszichológus jelölt a szakképzési időt egészségügyi munkakörben tölti el annak érdekében, hogy megfelelő gyakorlati tapasztalatot szerezzen. A klinikai szakpszichológus képzésen belül felnőtt és gyermek szakirányok léteznek.
A klinikai szakpszichológusoknak – mivel egészségügyi szakképesítést szerzett szakemberek – ahhoz, hogy rendelhessenek, az orvosokhoz hasonlóan ki kell váltaniuk a működési engedélyüket. A működési engedélyt ötévente szükséges megújítani annak érdekében, hogy az érvényes maradhasson. A klinikai szakpszichológusok képzettségi és működési adatai nyilvánosak, az Országos Kórházi Főigazgatóság publikus adatbázisában bárki megtekintheti azokat.
A klinikai szakpszichológus tevékenysége
A klinikai szakpszichológusok tevékenysége összetett és felelősségteljes. Munkájuk során a következő feladatokat látják el:
- a lelki zavarok felismerése és diagnosztizálása pszichodiagnosztikai eljárások segítségével
- a pszichodiagnosztika alapján klinikai szakvélemény kialakítása és kezelési terv készítése
- a pszichés problémák kezelése, gyógyítása pszichológiai módszerekkel, valamint
- a lelki egészség helyreállításán túl annak megőrzése és fejlesztése.
Mi a különbség a klinikai szakpszichológus, a pszichiáter és a pszichoterapeuta között?
Amikor valaki úgy dönt, hogy lelki problémáival szakemberhez fordul, akkor gyakran mérlegeli, hogy klinikai szakpszichológust, pszichiátert vagy pszichoterapeutát keressen-e fel. A döntés során érdemes több tényezőt figyelembe venni. Meghatározó a probléma jellege és súlyossága, de lényegesek a személyes preferenciák is. A három szakterület között vannak átfedések és különbségek, melyekkel fontos tisztában lenni a döntés meghozatala előtt.
Az egyik legalapvetőbb különbség, hogy a pszichiáter orvos, a klinikai szakpszichológus pedig nem, ezért utóbbi gyógyszert nem írhat fel. Mindkét szakember képes diagnosztizálni a lelki zavarokat, azonban a diagnosztikát követően eltérő módon kezelik a pácienseket. A klinikai szakpszichológusok kiemelt, speciális területe a klinikai pszichodiagnosztika, melynek során a szakszerű beszélgetéseken túl speciális pszichológiai tesztek segítségével vizsgálják a lelki zavarokat és alkotják meg a klinikai pszichológiai szakvéleményt.
A pszichiáterek elsősorban gyógyszeres kezeléssel, a klinikai szakpszichológusok pedig lelki gyógymódokkal segítik a hozzájuk forduló embereket. Vannak olyan jellegű mentális zavarok, melyek kezelhetők kizárólag pszichológiai eljárásokkal, például egy enyhe depresszió, azonban egy súlyos depressziós állapot esetén szükség van gyógyszerekre is. Ez fordítva is igaz, több pszichiátriai kórkép elsődlegesen gyógyszerekkel kezelendő, mint például a szkizofrénia vagy a bipoláris zavar, de természetesen ezekben az esetekben is javasolt a pszichológiai támogatás. A klinikai szakpszichológusok és a pszichiáterek együttműködnek egymással olyan esetekben, amikor pszichológiai és gyógyszeres kezelés is indokolt a páciensnél.
Pszichoterapeuták egyaránt lehetnek orvosok és pszichológusok is. A pszichoterápia egy második, ráépített szakvizsga, melyet szakorvosok és szakpszichológusok szerezhetnek meg. Tehát egy klinikai szakpszichológus és egy pszichiáter is válhat pszichoterapeutává, ha elvégzi az ehhez szükséges további kétéves szakképzést. A pszichoterapeuták még mélyebb jártasságot és specifikus szaktudást szereznek a különféle pszichoterápiás módszerekben, mint például a kognitív viselkedésterápia vagy a rövid dinamikus terápia, melyek segítségével célirányosan és hatékonyan tudják kezelni a különféle pszichés zavarokat.
Milyen problémák esetén nyújthat segítséget a klinikai szakpszichológus?
Számos olyan probléma létezik, melyekkel érdemes klinikai szakpszichológushoz fordulni. Minden olyan esetben, amikor felmerül annak a gyanúja, hogy valamilyen pszichológiai zavar áll fenn, a szakpszichológus a diagnosztikai munka révén először is megvizsgálja, hogy miről van szó. A diagnosztikát a terápiás folyamat követi, amely történhet kizárólag pszichológiai eljárások alkalmazásával, azonban szükség lehet pszichiáter szakorvos bevonására és gyógyszeres kezelésre is.
Az alábbiakban néhány gyakori problémát mutatunk be, melyek kezelésében segítséget tud nyújtani a klinikai szakpszichológus.
Szorongás
A teljesítményhelyzetek előtti feszültségérzés mindenki számára ismerős lehet. Amikor ez az izgatottság, “vizsgadrukk” optimális mértékben van jelen, akkor még akár növelheti is a teljesítményt. A kóros szorongásnál azonban már nem erről van szó. Ilyen esetekben olyan szintet ér a belső feszültség, amely megnehezíti, gátolja nem csak a teljesítményhelyzetek kezelését, de akár az egyszerű, mindennapi tevékenységek elvégzését is. Ha valaki már felkeléskor is szorong és lefekvéskor sem szűnik ez a belső nyugtalanság, vagy különféle helyzetekben indokolatlanul él át intenzív félelmet, akkor elképzelhető, hogy valamilyen komolyabb szorongásos problémával küzd. A szorongás változatos tünetek formájában jelenhet meg a szubjektíven megélt érzelmeken túl: például szédülésben, fejfájásban, szívdobogásban, mellkasi nyomásban, hányingerben is megnyilvánulhat.
A szorongásos zavaroknak számos típusa van. Egy klinikai szakpszichológus képes meghatározni azt, hogy a szorongás, amit átél a személy, még a normál szorongás határán belül van vagy már a kóros kategóriába tartozik. Ha kóros szorongásról van szó, akkor a diagnosztikai munka révén el tudja dönteni, hogy milyen típusú szorongásos zavar van jelen: szociális vagy inkább valamilyen specifikus fóbia, esetleg generalizált szorongás vagy pánikzavar nehezíti a mindennapokat. A diagnosztikai munkát az adott kórképnek megfelelő terápiás eljárások követik.
Pánikzavar
A pánikzavar a szorongásos zavarok közé tartozik, de érdemes külön kiemelni, mivel egy igen gyakori problémáról van szó. A pánikroham egy körülbelül 20-30 perces időtartamú, intenzív szorongással teli állapot, amely több jellegzetes tünettel jár, többek között légszomjjal, heves szívdobogással, hányingerrel, izzadással vagy hidegrázással. Egy roham jelentkezése esetén még nem beszélhetünk pánikzavarról, a rendszeres ismétlődések esetén azonban már felmerül ennek lehetősége. Mindenképpen érdemes kivizsgáltatni a problémát, már csak azért is, mert pánikzavar akkor diagnosztizálható, ha nem valamilyen testi betegség okozza a jellegzetes tüneteket. Előrehaladottabb esetben az érintett személy tudatosan igyekszik elkerülni bizonyos, a rohamokat kiváltó helyzeteket, és egyre visszahúzódóbbá válik, esetleg már az utcára sem mer kilépni. A pánikzavar pszichoterápiával, azon belül is kognitív viselkedésterápiával hatékonyan kezelhető.
Depresszió
A depresszió az egyik leggyakoribb pszichiátriai betegség. Jellegzetes tünete a levert, rossz hangulat. A depressziós személyek azt élik meg, hogy nem tudnak úgy örülni a dolgoknak, mint korábban, kevésbé érdekli őket, ami korábban fontos volt számukra. Motivációjuk, belső hajtóerejük csökkent, nehezen veszik rá magukat feladataik elvégzésére. A betegek inaktívvá válnak, súlyos esetekben napokig, hetekig alig tudnak kikelni az ágyból. Depresszióban gyakoriak az alvásproblémák, romlik a koncentráció, csökken az étvágy.
Az utóbbi években egyre gyakrabban találkozhatunk a „mosolygó depresszió” kifejezéssel, amely arra utal, hogy a külvilág számára nem tűnik fel, hogy a személy depressziós, mert egy mosolygó „maszk” mögé rejti el belső szenvedését, problémáit, és úgy tesz, mintha minden rendben lenne. Ilyen esetekben különösen megdöbbentő, amikor egy tragikus esemény, például egy öngyilkossági kísérlet során lehull ez az álarc, és kiderül a környezet számára, hogy milyen súlyos problémákkal küzd az érintett. A depresszió esetében kiemelt kockázata van az öngyilkosság elkövetésének, ezért is nagyon fontos, hogy ha magunkról vagy a környezetünkben valaki másról úgy ítéljük meg, hogy depresszióban szenved, minél gyorsabban kérjünk szakszerű segítséget.
A klinikai szakpszichológus képes diagnosztizálni a fennálló depressziót, megítélni annak súlyosságát, és meghatározni azt, hogy milyen kezelésre van szüksége a páciensnek, a terápiás eljárásokkal pedig hozzásegít a gyógyuláshoz. A kiváltó és fenntartó okok feltárása mellett eszközöket ad a páciens kezébe, melyek fejlesztik problémamegoldó készségeit, növelik aktivitását, valamint segítenek megküzdeni negatív gondolataival és érzelmeivel.
Alvászavarok
Az alvászavarok viszonylag gyakori problémák. Átmeneti álmatlanság az emberek körülbelül egyharmadánál, krónikus, tartós álmatlanság pedig a népesség 9-10 százalékánál fordul elő. Alvászavarról akkor beszélünk, ha tartósan problémát jelent az elalvás, éjszakai felébredések után nehezen megy a visszaalvás, gyakoriak a túl korai ébredések vagy nem pihentető az alvás. A diagnózishoz hozzátartoznak az alváshiány következtében fellépő nappali panaszok: a fáradtság, ingerlékenység, levertség, koncentrációs problémák. Az alvászavarok hosszabb távon komoly következményekhez vezethetnek: teljesítményromáshoz, a baleseti hajlam növekedéséhez, de olyan súlyos betegségekkel is kapcsolatban állnak, mint a depresszió, a demencia vagy a cukorbetegség. Az alvászavarok más betegségek, például a depresszió vagy szorongásos zavarok velejárói is lehetnek.
A klinikai szakpszichológus első lépésben diagnosztizálja az alvászavart, ezután pedig feltárja, valamint kezeli az alvászavar hátterében meghúzódó életvezetési és lelki problémákat alváshigiénés tanácsadás és terápiás eljárások segítségével.
Kényszerbetegség
A kényszergondolatok és –cselekedetek már egészen gyermekkortól kezdve jelen lehetnek az érintetteknél, de kialakulhatnak később, felnőttkorban is. A kényszeres zavarokra olyan kínzó, visszatérő, szorongáskeltő tartalmak jellemzőek, melyeket a személy önmagától idegennek érez és akarata ellenére jelennek meg. Az érintettek tudják, hogy tüneteik kórosak, próbálnak ellenük védekezni, de mégsem tudnak szabadulni tőlük. A kényszeres tünetek egyrészt kényszergondolatok, másrészt kényszercselekedetek formájában jelentkeznek.
A kényszergondolatok a tudatba betolakodó, kínzó, gyakran a beteg személyiségétől idegen képzetek, gondolatok. Tipikus példája ennek a beszennyeződéstől való félelem vagy a szorongás amiatt, hogy a személy súlyosan árt valaki másnak, illetve a rettegés attól, hogy valamilyen elfogadhatatlan dolgot fog tenni, például az utcán hangosan elkezd káromkodni. A kényszercselekedetek túlzó, értelmetlen, ismétlődő cselekvéssorok, mint amilyen a kényszeres rendrakás, a túlzásba vitt ellenőrzések vagy éppen a rituális kézmosás. A kényszercselekedetekkel a személy általában a kényszergondolatok okozta szorongását csökkenti. Tehát ha fél a megfertőződéstől, akkor amiatt mos ötvenszer kezet, hogy ezt elkerülje.
A kényszerekkel folytatott küzdelem súlyosan károsítja a személy életminőségét. A kezeletlen kényszerbetegség komoly következményekkel járhat: gyakran vezet kapcsolati vagy munkahelyi problémákhoz, de akár depresszió kialakulásához is. Éppen ezért mindenképpen érdemes klinikai szakpszichológus segítségét kérni kényszeres tünetek fennállása esetén.
Önértékelési problémák
Önértékelési bizonytalanságok átmenetileg mindenkinél előfordulhatnak családi konfliktusok, munkahelyi nehézségek vagy egy szakítás kapcsán. Azonban ha tartósan fennáll az ingadozó vagy alacsony önértékelés, ha valaki hajlamos sok helyzetben alulértékelni magát és emiatt saját szempontjából hátrányos döntéseket hozni, vagy nem mer belevágni dolgokba, melyeket szeretne megvalósítani, akkor érdemes egy szakemberrel alaposabban megvizsgálni az önmagáról alkotott képet.
A klinikai szakpszichológus különféle kérdőívek, tesztek alkalmazásával segít jobban megérteni, hogy milyen tényezők állnak az önértékelési problémák mögött, továbbá támogatást nyújt ezek feldolgozásában, leküzdésében, mely által az önértékelés kiegyensúlyozottabbá, reálisabbá válik és ez az életminőség javulásához vezet.
Kapcsolati nehézségek
Az emberi kapcsolatok sokfélék és gyakran bonyolultak. A kapcsolatok amellett, hogy sok örömet adnak, számos nehézséggel is járnak. Az emberek a lelki, érzelmi sérüléseik nagy részét kapcsolataikban szerzik. A sok szenvedést okozó toxikus kapcsolati dinamikákat nehéz egyedül tisztán látni, és segítség nélkül sokszor lehetetlennek tűnik kilépni az ilyen ártalmas viszonyokból. A kapcsolatokban megjelennek olyan visszatérő mintázatok, melyeket a személy nem tud önerejéből meghaladni annak ellenére, hogy tisztában van hátrányaikkal. Ilyen eset például, ha valaki mindig olyan karakterű partnereket választ, akik nem képesek érzelmi igényeit megfelelően kielégíteni.
A kapcsolatokban megjelenő visszatérő, több helyzetben jelentkező problémák, mintázatok jelentős része az egyéni önismeret növelésével, egyéni terápiával kezelhető, mivel ezek elsődlegesen személyen belüli, nem pedig a személyek közötti tényezőkkel függenek össze. A képzett szakpszichológus segít feltárni a kapcsolati problémák hátterében álló személyes tényezőket és megoldást nyújt ezek kezeléséhez is. Emellett pedig a bizalmi, elfogadó légkör, amit a pszichológus megteremt, ahhoz is hozzásegít, hogy az ártalmas kapcsolatokban szerzett lelki sebek egy egészséges kapcsolatban elkezdjenek begyógyulni.
Miért érdemes felkeresni egy klinikai szakpszichológust és belekezdeni a terápiába?
A probléma jó kezekbe kerül
A barátok, a szülők, egy megértő partner sokat segíthet a gondok megoldásában, azonban egyikük sem lát rá annyira elfogulatlanul, tárgyilagosan, mint egy szakember. Egy idő után megterhelővé válhatnak számukra a visszatérő problémák, és egy ponton túl valószínűleg már nem is tudnak érdemi segítséget nyújtani. Emellett az is lehetséges, hogy a személy problémái pont az őt körülvevő személyekkel függenek össze, így nem is várhat tőlük segítséget. Ezzel szemben a klinikai szakpszichológus támogató, de mégis semleges szakemberként van jelen a páciens életében, hosszú távon is „elbírja” a nehézségeket, továbbá segít új perspektívákat, új lehetőségeket figyelembe venni, valamint szakszerű megoldásokat javasol a problémák kezelésére.
Már egy beszélgetéssel is elindulhatnak a változások
Ugyan egyetlen alkalomtól nem várható el, hogy a gondok megoldódnak, de már az első beszélgetés során megtapasztalhatja a segítségkérő, hogy milyen az, ha valaki értő módon figyel rá, elfogadja, és szeretne segíteni neki abban, hogy megoldást találjon a nehézségeire. Egy ilyen beszélgetés közelebb viszi ahhoz, hogy jobban értse, mi zajlik benne, miért alakulhattak ki problémái, és reményt tud adni arra nézve is, hogy van kiút.
A folyamat során mélyül az önismeret
A felvett tesztek kiértékelése, a szakembertől kapott visszajelzések, a vele folytatott szakszerű, gyógyító beszélgetések mind növelik a páciensek önmagunkkal kapcsolatos tudatosságát. A rendszeres, biztonságot nyújtó terápiás folyamatban a kliensek elkezdik jobban megérteni a viselkedésük, gondolataik, érzelmeik mögött rejlő mintázatokat, motívumokat és mélyebb összefüggéseket.
Enyhülnek a tünetek, megkezdődik a gyógyulás
Egy jól vezetett diagnosztikus és terápiás folyamatban már néhány hét után elkezd tisztulni a kép, világosabbá válik, hogy milyen tényezők állnak a problémák hátterében és mi lehet a megoldás. A szakember a pszichodiagnosztikára alapozva, a pácienssel egyetértésben építi fel a terápiás folyamat tervét. Ennek mentén történik az előrehaladás, melynek kézzelfogható, érezhető eredményei vannak. Ritkulnak a panaszok, csökkennek a negatív érzelmek és a kliens egyre inkább képes azokat a lépéseket megtenni, melyek még tovább erősítik a pozitív irányú változást.
Szakirodalom
- Németh A. – Füredi J. (szerk.) (2020): A pszichiátria magyar kézikönyve. Medicina Könyvkiadó
- Phares, E. J. – Trull, T. J. (2004): Klinikai pszichológia. Osiris Kiadó
- Tringer L. (2019): A pszichiátria tankönyve. Semmelweis Kiadó és Multimédia Stúdió
- Túry F. – Bagdy E.(szerk.) (2005): A klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológia szakmai protokollja/A pszichoterápiás módszerek szakmai protokollja/A szocioterápia szakmai protokollja. Grafológiai Intézet