A depresszió kifejezés gyakran előfordul a hétköznapi szóhasználatban. A szomorú, kedvetlen, magába forduló emberre könnyen rámondják, hogy depressziós, „depis”. Azt próbálják ezzel általában kifejezni, hogy a személy rosszkedvű, lehangolt, nem pedig azt, hogy kezelést igénylő depresszióban szenved. Az alábbiakban áttekintjük, hogy miben más az orvosi értelemben vett depresszió, mint a különféle külső, társadalmi, környezeti hatások által okozott szomorúság.
Mi alapján diagnosztizálható a depresszió?
A depresszióról elsőre a lehangoltság, örömtelenség jut eszünkbe, ami érthető, hiszen a diagnosztikus rendszerek szerint is ezek a kórkép legjellemzőbb, vezető tünetei. A hangulati, érzelmi tünetek mellett jelen vannak még kognitív, vegetatív és szomatikus tünetek is. A depressziós beteg gondolkodása nehézkesebbé válik, meglassul, könnyen megragad egy-egy témánál. Figyelmét nehezen tudja fenntartani, például azon veszi észre magát, hogy már fél órája ugyanazt az oldalt nézi egy könyvben, mert nem tud az olvasásra koncentrálni. Nehezen hoz döntést, tanácstalan, tehetetlennek éli meg magát. A motivációs tünetek arra vonatkoznak, hogy a személyt kevésbé vagy egyáltalán nem érdeklik olyan dolgok, melyeket korábban szeretett, kezdeményezőkészsége elvész. A vegetatív és szomatikus tünetek közül az alvászavar nagyon gyakori, mely már egész korán jelzi a kezdődő depressziót. Az alvászavar megnyilvánulhat abban, hogy rosszul alszik a páciens, éjjel vagy hajnalban felriad, és nem tud visszaaludni, de a túl sok alvás is jelzésértékű lehet. Jellemző az étvágy megváltozása, mely tipikusan étvágycsökkenés és fogyás, azonban túlzott étvágy és hízás is felhívhatja a figyelmet a depresszióra. A motoros tüneteknél is jelen lehet kettősség: a depressziós személyek általában meglassultak, mozgásuk gátolt, de létezik az úgynevezett agitált depresszió is, amikor a páciens irritált, nyugtalan, ingerlékeny. Az általános közérzetre jellemző a fáradtság, energiahiány. A személy önmagát értéktelennek tartja, gyakran érez indokolatlan bűntudatot, vádolja, hibáztatja magát. A depressziós beteg reménytelenséget él át, mely összefüggésben áll a kórképre jellemző öngyilkossági gondolatokkal, tervekkel és a legsúlyosabb esetben kísérletekkel. Sokat foglalkozik a halállal, azon gondolkodik, hogy jobb lenne, ha nem élne. Ebben a kórképben reális veszély az öngyilkosság elkövetése, ennek lehetőségére mindig fokozott figyelmet kell fordítani.
A depresszió diagnosztizálásához a fenti tünetek közül meghatározott számúnak meghatározott ideig kell fennállnia. Major depressziós epizód diagnosztizálható, ha a kilenc tünet közül öt legalább két hétig fennáll, és ezek a személy korábbi működéséhez képest lényeges változást jelentenek. A nap nagy részében fennálló szomorú hangulatnak és az érdeklődés vagy örömkészség elvesztésének mindenképpen jelen kell lennie. A depressziós állapotok eltérő súlyosságúak lehetnek. A felosztás alapja az, hogy hány tünet van jelen és azok mennyire kifejezettek. Ennek alapján enyhe, közepes, és súlyos depressziót különböztethetünk meg. A súlyos fennállhat pszichotikus tünetekkel, valamint azok nélkül is.
A depresszió hosszmetszeti képe
A fent részletezett, aktuálisan fennálló tünetek az úgynevezett keresztmetszeti képet mutatják. A hosszmetszeti kép is lényeges a diagnózishoz, mely a kórkép hosszabb távú időbeli lefolyásáról ad információt. A depressziók egyik típusa fázikus lefolyású, ami azt jelenti, hogy időben jól körülhatárolható fázisokra osztható a depressziós időszakok fennállása. Egy depressziós periódus általában több hónapig tart, melyet néhány hónapnyi tünetmentes időszak követ. Az unipoláris depresszió és a bipoláris zavar egyaránt fázikus lefolyású. Unipoláris depresszió esetén depressziós és tünetmentes időszakok, bipoláris zavar esetén pedig depressziós, tünetmentes és mániás periódusok váltják egymást.
A krónikus lefolyású depressziós kórképek esetében a tünetek hol erősebben, hogy gyengébben, de folyamatosan jelen vannak, nem pedig szabályosan ismétlődő periódusokban jelennek meg. Súlyosbodásukhoz negatív életesemények is hozzájárulhatnak. A disztímia, más néven perzisztáló depressziós zavar ide tartozik. Krónikus depresszióról van szó, az érintett személy hangulata folyamatosan nyomott, de a tünetei súlyossága nem éri el a major depressziós epizódokét. A disztímia diagnózis akkor adható, ha ez az állapot legalább két éve fennáll. A másik krónikus lefolyású hangulatzavar a ciklotímia, melyre a hangulat állandó labilitása, a le- és felhangolt időszakok szabálytalan váltakozása jellemző, de a tünetek súlyossága nem éri el a bipoláris zavar szintjét.
A depresszió hátterében álló okok
További fontos szempont, hogy mi okozza a depressziót. Általánosságban elmondható, hogy biológiai és pszichológiai okok minden depresszióban jelen vannak, azonban az egyes esetekben ezek aránya változó. Az endogén, primer kórképek hátterében genetikai alapú idegrendszeri eltérések állnak. A bipoláris zavar mindig primer, ezért gyógyszeres kezelést igényel. A pszichogén, vagyis pszichés eredetű depressziók hátterében döntően pszichológiai tényezőket találunk. A szocializáció, a neveltetés problémái teszik sérülékennyé a személyt. Sérülékenységét negatív életesemények, konfliktusok aktiválhatják, melyek hatására kialakul a depressziós állapot.
A depresszió kezelése – gyógyszeres kezelés, pszichoterápia és ezek kombinációja
A depresszió kezelésének megválasztása a három fenti szempont figyelembevétele alapján történik. A kórkép kezelhető ambulánsan, de súlyos, veszélyeztető állapot (öngyilkossági veszély vagy mások veszélyeztetése), pszichotikus tünetek megléte esetében kórházi befekvés szükséges. A kezelés egyrészt a kínzó tünetek enyhítésére, a visszaesések megelőzésére és a sérülékenység csökkentésére irányul. A kezelés lehet gyógyszeres, pszichoterápiás, illetve ezek kombinációja.
A pszichoterápiák közül több is bizonyítottan hatékony a depresszió kezelésében. Ezek közé tartozik a kognitív viselkedésterápia. a viselkedésaktiváció, a tudatos jelenlét alapú kognitív terápia, az interperszonális terápia, valamint a problémamegoldás-centrikus terápia.
Aaron T. Beck, a kognitív terápia megalkotója írta le az úgynevezett depressziós kognitív triászt, melyet depressziós betegeinél figyelt meg. Ez a fogalom azt fejezi ki, hogy a depressziós személyek három fő területen torzítják negatív irányban tapasztalataikat: magukkal, a világgal és jövőjükkel kapcsolatban. A depresszió kognitív viselkedésterápiája egyrészt a sajátos, negatív irányban torzított információfeldolgozási zavar kiigazítására, és így a gondolkodás, a jelentésadás reálisabbá tételére irányul. Ennek érdekében a páciensek kognitív struktúráját befolyásoló intervenciókat alkalmazunk, melyek alapsémáik, diszfunkcionális attitűdjeik, negatív automatikus gondolataik és kognitív torzításaik reálisabb irányban történő megváltoztatását, és ezáltal kognitív sérülékenységük csökkentését célozzák. Ezt kiegészítik olyan viselkedésterápiás eljárások, melyek a motiválatlan, passzívvá vált betegek aktivitásának fokozatos növelésére irányulnak. Mivel gyakoriak a személyközi készségek hiányosságai is, például a nemet mondás vagy a határok meghúzásának képessége, ezért a szociális kompetencia, az asszertivitás fejlesztése is kiemelt jelentőségű a depresszió kezelése során.
A hatékonyságvizsgálatok alapján enyhe és középsúlyos depresszió estében a kognitív viselkedésterápia, súlyos depressziós állapotban a viselkedésaktiváció és a gyógyszeres kezelés a javasolt terápiás eljárás. Visszatérő depressziós epizódok esetén a visszaesések megelőzésére jól alkalmazható a tudatos jelenlét (mindfulness) alapú kognitív terápia.
Szakirodalom
- Beck, A. T. és mtsai: A depresszió kognitív terápiája. Animula Kiadó. Budapest
- Perczel Forintos D. (2019): A depresszió kognitív viselkedésterápiája. In: Perczel Forintos D., Mórotz K. (szerk.): Kognitív viselkedésterápia. Medicina Könyvkiadó. 373-398. o.
- Szekeres Gy., Bai-Nagy K., Rihmer Z. (2015): Depressziós zavarok. In: Füredi J., Németh A. (szerk.): A pszichiátria magyar kézikönyve. Medicina Könyvkiadó. 266-275. o.
- Tringer L. (2019): A hangulati élet zavarai. In: Tringer L.: A pszichiátria tankönyve. Semmelweis Kiadó és Multimédia Stúdió