Az asszertív viselkedés önérvényesítő, öntudatos, határozott, ugyanakkor másokra is tekintettel lévő magatartást jelent. Aki asszertív, úgy képes kifejezni szükségleteit és véleményét, hogy közben tiszteletben tartja a másik embert, nem sérti meg annak jogait sem. Az asszertivitás nem pusztán kommunikációs technikák gyűjteménye, hanem egy sajátos attitűd önmagunk és embertársaink felé, mely a kommunikációs stílusunkban is megnyilvánul. Az asszertív kommunikáció tanulható és fejleszthető, azonban akkor válik valóban a sajátunkká és tudjuk hitelesen gyakorolni, ha megértjük és magunkévá tesszük az emberi kapcsolatokra vonatkozó elméletét is.
Az asszertív jogok
Az asszertivitás szemléletét érzékletesen fejezi ki a Jakubowski és Lange (1978) által összeállított asszertív jogok listája. Ezek a jogok univerzálisak, minden emberre érvényesek. Egy adott kommunikációs helyzetben az összes résztvevőre, tehát ránk és a többi emberre egyaránt vonatkoznak.
- Jogod van ahhoz, hogy erősítsd saját önbecsülésed, amíg ezzel nem sérted mások jogait.
- Jogod van ahhoz, hogy tisztelettel bánjanak veled.
- Jogod van ahhoz, hogy nemet mondj anélkül, hogy bűntudatot éreznél.
- Jogod van ahhoz, hogy érezd és kifejezd a saját érzéseidet.
- Jogod van ahhoz, hogy megnyugodj és gondolkodj, amikor erre van szükséged.
- Jogod van ahhoz, hogy megváltoztasd a véleményedet.
- Jogod van ahhoz, hogy kérd, amit szeretnél.
- Jogod van ahhoz, hogy kevesebbet tegyél annál, mint amire maximálisan képes lennél.
- Jogod van ahhoz, hogy információt kérj.
- Jogod van ahhoz, hogy hibát kövess el.
- Jogod van ahhoz, hogy jól érezd magad.
Asszertivitás az agresszivitással és a passzivitással szemben
Az asszertivitás jellemzőit jól meg tudjuk ragadni, ha szembeállítjuk a két vele ellentétes viselkedéssel: az agresszivitással és a passzivitással.
Mind az agresszív, mind a passzív viselkedés mögött egy olyan attitűd rejlik, mely szerint az emberek nem egyenlők, ezért eltérő jogok illetik meg őket. Az agresszíven viselkedő személy úgy gondolja, több joga van, mint másoknak, így megengedheti magának az agressziót annak érdekében, hogy úgy történjenek a dolgok, ahogyan ő szeretné. A passzívan viselkedő személy viszont saját igényeit, szükségleteit leértékeli a többiekéhez képest. Ezért nem is képviseli azokat, hanem hagyja, hogy mások akarata érvényesüljön. Az asszertív attitűddel rendelkező személy ezzel szemben az embereket egymással egyenrangúnak tekinti, és azt vallja, hogy minden ember szükségletei, érzelmei, gondolatai egyformán fontosak.
A három attitűd megjelenik a háromféle kommunikációs stílusban is. Az agresszíven kommunikáló személy elvárja a másik embertől, hogy az mondjon le jogairól az ő javára. Beszédére jellemzőek a hibáztatások, fenyegetések, a kényszerítő kifejezések („akarom”, „kell”), a gúnyos hangnem. Véleményét tényként közli. Konfliktus esetén nem a megoldásra, hanem a dominancia megszerzésére törekszik, győzni akar. Szavai gyakran érzelmileg túlfűtöttek. Testtartása támadó, sok a másik felé mutató gesztus. Hangja erős, indulatos. Intenzív szemkontaktust tart.
A passzív viselkedéssel jellemezhető ember nem mer kiállni jogaiért, konfliktus esetén is viszonylag könnyen lemond azokról. Beszédében sűrűn előfordul a bocsánatkérés, a bizonytalanság („ha lehetséges”), önmaga leértékelése, az engedélykérés („Megtehetem?”). Szükségleteit, igényeit tagadja („Nincs rá szükségem, minden rendben”). Testtartása gyakran merev, védekező. Hangja halk, beszéde szaggatott. Kevés szemkontaktust tart.
Az asszertíven kommunikáló személy egyenesen, közvetlenül és őszintén fejezi ki magát. Képes szorongásmentesen közölni igényeit és érzéseit, érvényesíteni jogait, úgy, hogy közben mások érdekeit is figyelembe veszi. Közlései konkrét helyzetekre, személyekre, célokra irányulnak. Egyaránt ügyel a saját és a kapcsolat érdekeire. Konfliktus esetén annak megoldására, nem pedig a másik fél leértékelésére, legyőzésére törekszik. Mondatai logikusak, állításai tényszerűek, világosak és lényegre törőek. Látszik rajta, hogy törődik mások véleményével, és kész az együttműködésre. Szavai hitelesek, nem állít mást, mint amit közölni akar. Testtartása elengedett, ugyanakkor egyenes és határozott. Hangtónusa tiszta és magabiztos. Tekintetkontaktusa a közlés céljának megfelelő, élénk, de nem túlzott.
Miért érdemes fejleszteni asszertivitásunkat?
Mert tisztább, nyíltabb, egyenesebb kommunikációt tesz lehetővé. Teret ad a szükségletek, igények kifejezésének és kielégítésének, növeli az önbizalmat és a kompetenciaérzést. Hozzájárul a felelősség és a konfliktusok felvállalásához, a konstruktív vitákhoz. Segít elkerülni és tisztázni a félreértéseket, javítja az együttműködést.
Az asszertivitás nem veleszületett, hanem tanult készség és attitűd. Éppen ezért mindenki számára adott a lehetőség, hogy elsajátítsa és fejlessze asszertivitását, ezáltal pedig szabadon és félelem nélkül fejezze ki önmagát, valamint egyenlőbb és őszintébb emberi kapcsolatokat alakítson ki.
Szakirodalom
- Alberti, R. – Emmons, M (2017): Your perfect right. Assertiveness and equality in your life and relationships. New Harbinger Publications
- Jakubowski, P., & Lange, A. (1978). The assertive option: Your rights and responsibilities. Champaign, Illinois: Research Press.
- Wolpe, J. (1990). The practice of behavior therapy (4th ed.). New York: Pergamon.