Érdemes elgondolkodni azon, hogy ránk vajon milyen torzítások jellemzőek. Ha tudatában vagyunk torzításainknak, akkor képesek vagyunk ezeket felismerni és beazonosítani. Így tenni is tudunk ellenük annak érdekében, hogy minél inkább a valóságnak megfelelően észleljük és értelmezzük a helyzeteket és adaptívan viselkedjünk bennük. Az alábbiakban részletesen áttekintjük a David Burns által leírt kognitív torzításokat.
1. Minden vagy semmi gondolkodás
Fekete-fehér kategóriákban történő gondolkodásról van szó. Akire ez jellemző, az a dolgokat nem egy folyamatos dimenzió mentén értelmezi, melyen az adott történés, teljesítmény valahol elhelyezhető, hanem egymást kizáró kategóriákban gondolkodik. Valami vagy jó, vagy rossz. Vagy szép, vagy csúnya. „Ha nem hibátlan a munkám, akkor rossz az egész.”
2. Túláltalánosítás
Egy adott negatív történés alapján egy általános szabályt állít fel a személy. Tehát egy negatív dolgot nem úgy tekint, mint ami egyszer megtörtént, hanem kiterjeszti, általánosítja. Például egy ismerkedés során, egy jól alakuló chatelést követően a személyes találkozót az utolsó pillanatban lemondja a másik fél, és ennek alapján az érintett levonja a következtetést: „nekem soha nem jönnek össze a randik”.
3. Negatív szűrő
Egy összetett eseményből egy kellemetlen részlet emelődik ki, és ennek alapján az egész történés negatív minősítést kap. Például a személy részt vett egy kellemes baráti összejövetelen, ahol rövid szóváltásba keveredett valakivel, és emiatt utólag úgy gondolja, hogy ez a kis nézeteltérés elrontotta az egész találkozót.
4. Pozitívumok figyelmen kívül hagyása, leértékelése
Ennek a torzításnak a következtében a személy a jó dolgokat leértékeli vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyja. Úgy ítéli meg, hogy azok nem számítanak, így a pozitív események lényegtelennek tűnnek. Például egy jól sikerült vizsgája után arra gondol az illető, hogy ez tulajdonképpen egy könnyű vizsga volt és egyébként is csak a szerencsén múlt az egész.
5. Elhamarkodott, önkényes következtetés
Ennek a torzításnak két típusa létezik: a jövendőmondás és a gondolatolvasás.
A, Jövendőmondás
Ez a torzítás a jövőre vonatkozik, azzal kapcsolatban tesz jóslásokat a személy. Jövőbeli eseményekkel kapcsolatban elsősorban negatív elképzelései vannak, és más, sokkal valószínűbb, semleges vagy pozitív kimenetekre nem gondol. „Úgysem fog sikerülni.” „Ebből baj lesz.”
B, Gondolatolvasás
A gondolatolvasás során azt feltételezi az érintett, hogy a többiek negatívumokat gondolnak róla, és más, valószínűbb lehetőségek nem vesz számításba. Ennek egy példája, amikor egy társaságban azt hiszi valaki, hogy a többiek unalmasnak vagy furcsának tartják. Az nem merül fel benne, hogy valószínűleg semmi különöset nem gondolnak róla, sőt, lehet, hogy még szimpatikus is nekik.
6. Felnagyítás és lekicsinyítés
Kettős morálnak is nevezik ezt a torzítást. Az a jellegzetessége, hogy bizonyos dolgok jelentőségét túlértékeli a személy, másokét pedig lekicsinyíti. A saját gyengeségeit, illetve mások erősségeit felnagyítja, viszont a saját erényeit és mások hiányosságait bagatellizálja. „Az semmi, hogy elvégeztem két egyetemet. Mások ennél sokkal többet érnek el.”
7. Érzelmi érvelés
A személy azt feltételezi, hogy azért, mert valamit érez, az biztos úgy is van. A szubjektív érzéseket tényként, bizonyítékként kezeli, azok képezik az érvelés kiindulási alapját. „Egy idiótának érzem magam, szóval az is vagyok.” „Félek, úgyhogy biztos valami rossz fog történni.”
8. „Kell” állítások
Akire ez a torzítás jellemző, annak a beszédében, gondolataiban gyakran fordul elő a „kell” vagy „kellene” szó. Azt jelzi, hogy határozott elvárásai vannak arról, hogy a dolgoknak hogyan kellene lenniük, neki vagy más embereknek hogyan kellene viselkedni. Ha ezek az elvárások nem teljesülnek, akkor hajlamos túlértékelni a negatív következményeket. Ez a torzítás ahhoz is vezet, hogy kényszerként éli meg a személy a tennivalóit, mintha azokat valaki ráerőltetné. „Mindenkivel kedvesnek kell lennem.”
9. Címkézés
A címkézés a túláltalánosítás szélsőséges formája. Akire ez jellemző, az hajlamos magát vagy másokat úgy megítélni, hogy nem egy konkrét viselkedést ír le, és azzal kapcsolatban mond véleményt, hanem önmagát vagy a másikat mint egész személyt minősíti egy címkével. Például azt mondja magára, hogy „peches”, vagy a másikra azt, hogy „sunyi”.
10. Perszonalizáció
Ez a torzítás ahhoz vezet, hogy a személy olyan negatív eseményekért is felelősséget vállal, amelyek nem rajta múlnak, és ezekért ok nélkül hibáztatja magát. A negatív eseményeket jellemzően a saját személye bevonásával indokolja meg. Azt gondolja például, hogy az ő hibája, ha egy családi esemény rossz hangulatú volt, vagy azért nem köszönt egy ismerőse az utcán, mert biztos valamivel megbántotta.
Szakirodalom
- Beck, J. S. (2002): Kognitív terápia kezdőknek és haladóknak. Magyar Viselkedéstudományi és Kognitív Terápiás Egyesület. Budapest
- Burns, D. (1980): Feeling good. The new mood therapy. Harper Collins Publishers
- Perczel-Forintos D. – Mórotz K. (szerk.) (2019): Kognitív viselkedésterápia. Medicina Könyvkiadó
- Tringer L. (2019): A pszichiátria tankönyve. Semmelweis Kiadó és Multimédia Stúdió